2024. Évindìtó 2023. év lezáró

Kedves Idelátógatók! 

Tudom, hogy azt mondtam a november 28-ai, elmenős posztomban, hogy vizsgaidőszak után újból élet jelet adok…, és már jóval a vizsgaidőszak után vagyunk, sőt hétfőtől (február 5-étől) elkezdődik a második félév is, de (sajnos) ennyi idő kellett, hogy kipihenjem a fáradalmaimat…. Egyébként a vizsgaidőszak alatt sem bírtam ki, hogy teljesen eltűnjek az éterből, ugyanis a karácsonyi poszt cunami inspirációs ereje engem is utol ért. Így adtam képes élménybeszámolót a karácsonyomról és a szilveszteremről. De akkor ennyit erről… Tudom-tudom, hogy a vizsgaidőszakos élménybeszámolót várjátok, de előbb emlékezzünk vissza egy kicsit 2023-ra. A könyvem életében a 2023-as év 4 könyveseseményt tartogatott. Az első három-négy hónap eseménytelen volt, a legelső könyvesesemény 2023. április 19-én, a Kis Könyves Éjen, a soproni könyvbemutatóm volt. Ezen könyvbemutató beszélgetését Korentsy Márta, a Partvonal Kiadó ügyvezetője vezette. Köszönök mindent a Cédrus Könyvkereskedés és Antikváriumnak, és az ügyvezetőjének, Molnár Tímeának, valamint Korentsy Mártának. Maga a beszélgetés és az utána lévő dedikálás is nagyon jó volt. 

A bensőséges kérdésekkel és a nyílt, őszinte válaszokkal pedig ti is betekintést nyerhettetek a könyvem könyvkiadásának kulisszái mögé. E esemény jóvoltából a könyvem kaphatott egy hatalmas ajándékot is, egy kisfilmet. Amit lent csatolmányban megtaláltok. A kis film készítésének körülményeiről kicsit később fogok mesélni. 

A következő két eseményünk júniusban volt. Az első, június 10-én, a hagyományos ünnepi könyvhetes dedikálás/író-olvasó találkozó, a második pedig június 16-án, amikor Makóra vihettem le a kicsikémet, hogy meg tudjam mutatni az ottaniaknak. 

A megtisztelő alkalmat köszönöm Farkas Éva Erzsébetnek, a makói polgármester asszonynak, Szikszai Zsuzsannának, a József Attila Városi Könyvtár vezetőjének, akik a helyszínt biztosították a számunkra, és Varga Mártának, a beszélgető társamnak.

 A csodás makói kiruccanásunk után kezdődhetett volna a nyár, amikor a pihenésé, relaxációé a főszerep, de mégsem így történt merthogy:
Ezek helyett inkább a tényleges lezárásoké, valamire való felkészülésé volt a főszerep, de akkor kezdjünk mindent az elején.Ahogy május- június az érettségié, úgy a január-február, és a júliusig tartó időszak a felvételié, a várakozásé, a jövő megalapozásáé, és a tényleges gyermeki, tinédzseri kori, felhőtlen életünktől való elbúcsúzásé. Ahogy oly sok minden nálam, úgy ez a folyamat is elhúzódott. Hiszen 2023-ban is még az érettségire készültem, és "csak" ebben az évben kezdtem el igazán kitalálni, hogy mit is kezdjek a további életemmel… Így e év februárjában, hosszas gondolkodás után beadtam a felvételi jelentkezésemet a Milton Friedman Egyetemre. Ezután pedig már csak a várakozás maradt hátra, hogy vajon felvesznek-e, vagy sem… 

Így volt a 2023-as évi nyár a várakozásé, a felkészülésé, és a gyermeki, tinédzser kori felhőtlen élettől való elbúcsúzásé. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a felvételi mellett ott volt az emelt színtű angol érettségi vizsga letétel is. Ezért a könyveseseményekre való készülés és a felvételi mellett ott volt (az a fránya) angol tanulás is, ami pont június 10-ig tartott. Igen pont egybecsúszott a kettő énem:
-  Az írói és a
- tanulói
Az érettségi, a felvételi, és a különböző könyvesesemény után nekiáltam a könyvem blogjának elkészítéséhez is, aminek a végeredményét szintén le fogom rakni a leírásba. S természetesen a facebook oldalammal, fiókommal kapcsolatos problémákat is próbáltam végérvényesen megoldani, és helyreállítani. Aztán ahogy hűvösödtek az esték, és rövidültek a nappalok, úgy jött el az évben az utolsó könyveseseménye is, a győri könyvbemutatóm, amit a győri Gézengúz Alapítvány családi napja, és a koraszülöttek világnapja alkalmából került megrendezésre.

A könyvbemutató különlegessége a:

 - hálában, és a

- beszélgető társamban Gyurina Zsoltban, a Kisalföld egyik újságírójában rejlett. 
 Ugyanis ő egy érintett, "fordított" gyermeknek az édesapja. Köszönöm neki a megható, és érzelemgazdag beszélgetést, Lengyel Annának, a győri Gézengúz Alapítvány igazgatójának a múltidézés, és a hálaadás lehetőségét (Én a Budapesti Gézengúz Alapítványnál fejlődtem kicsiként, de ettől függetlenül a hálaadás, és a múltidézés valid.), a Generációk Házának pedig köszönöm, hogy e jeles alkalomra biztosították a helyszínt a számunkra. Mivel így is hosszú lett ez a poszt ezért az élménybeszámolóm az első félévről, az első vizsgaidőszakomról, valamint a kisfilm készítésének körülményeiről ezen poszt következő számában lesz.

Cédrus Könyvkereskedés és Antikvárium, Partvonal Könyvkiadó, Farkas Éva Erzsébet, Milton Friedman Egyetem, Márta Varga, Marta Korentsy, József Attila Városi Könyvtár, Cédrus Könyvkereskedés és Antikvárium, Partvonal Könyvkiadó, Farkas Éva ErzsébetMilton Friedman Egyetem, Márta Varga, József Attila Városi Könyvtár, Szikszai Zsuzsanna, Gézengúz Alapítvány Marta Korentsy 

A könyvem kis filmjének linkje:

Könyvem Blogjának linkje:

További Linkek:

Kedves Idelátógatók!

Ebben, és a következő posztban a 2023-as évösszegzőből kimaradt eseményeket. történéseket, gondolatokat fogom összeszedni. Nem-nem!
Ez a poszt még nem az egyetemről fog szólni…!
Viszont a könyvem kisfilmjéről igen. A könyveseseményeken, felvételin túl volt néhány meghatározó esemény, amik, ha nem történtek volna meg, akkor nem lett volna ennyi könyvbemutatóm, nem tudnék menni ennyi iskolába, hogy bemutassam a könyvemet az ottani tanulóknak, és nem lehetne a könyvemnek kisfilmje sem.
 Hogy mik is ezek a könyvbemutatók, és iskolák? Most vegyük szépen sorba őket!
Ha újra végig vesszük a 2023-as év egyes hónapjait, akkor azt láthatjuk, hogy már az első pár hónap is fontos a számunkra, hiszen (az anya gimnáziumának), a Soproni Széchenyi István gimnázium Casino c. programsorozatára kísértem el az anyát, ahol a könyvem kisfilmjének a készítőit is megismertem.
Kíváncsi voltam, hogy milyen az anya volt gimnáziuma (hogyan változott meg az anya ballagása óta), hogy hogyan fog szerepelni, és hogy hogyan fognak visszaemlékezni a rég múlt időkre.
A Casino c. programsorozatra olyan híres embert, olyan szaktekintélyt hívnak meg, akinek a munkássága, szakmai tudása valamiféle példaértékkel bír az ott tanulók számára.
Tehát sokat tudnak tanulni tőlük, s ezáltal a tanulmányaikat is segíteni tudják úgymond. S később egy "igazi" szaktekintély tud belőlük válni…
 Feltűnt, hogy milyen profin dolgoznak az iskola videósmanjei, az iskolaújság tagjai. Inspirálók voltak a számomra!
Így gondoltam egy nagyot! Odamentem az iskola igazgatójához, és megkérdeztem tőle, hogy kik csinálták a beszélgetés videófelvételét, illetve az interjút, mert nagyon tetszik amilyen profizmussal dolgoznak a Casino program, a beszélgetés videó marketingelésében…
 S lenne nekik egy együttműködési ajánlatom…
A fiúk, és a lány nem más mint: - Everling Simon - Rokob Dávid és- Élő Csenge. Miután az igazgató úr bemutatott nekik, és megdicsértem őket, elmondtam nekik az együttműködési ajánlatom koncepcióját.: Április 19-én lesz majd egy könyvbemutatóm, a
Cédrus könyvkereskedés és Antikváriumban, ahova ti is eljöhetnétek, felvehetnétek videóra, és majd készíthetnétek egy olyan egyperces kisfilmet, amit, ha meglátnátok YouTube-on akkor ti is megnéznétek, és utána izgalommal telve, kíváncsisággal rohannátok a Cédrus Könyvkereskedés és Antikváriumba megvenni a könyvemet. Egy kis morfondírozás után elvállalták az együttműködési ajánlatomat, és nemsokkal később volt már egy kisfilmem is.
A linkjét, ahogy az előzőben is úgy ide is beteszem… Hálás vagyok nekik a belefektetett munkájukért! A következő ilyen programunk nem más, mint a Páger Antal díjátadó volt. Páger Antal egy színész legenda volt, akinek a virtuóz, sokszínű, ösztönös, mégis technikával teli játszásmódja elvarázsolt mindenkit. Szerették volna a legendaságát megőrizni az utókor számára, ezért az ő emlékére szerveztek egy városi ünnepséget, ami annyira jól sikerült, hogy
1999-ben civil kedvezményezésre létrehoztak neki egy díjat, majd 2001-ben eldöntötték, hogy ezt a díjat ezentúl minden évben egy Páger Antal értékeket megőrző "méltó" embernek, színésznek adják. A "méltó" ember kiválasztására egy kuratóriumot hoztak létre. Maga a díj pedig (az egyik alapító tag javaslatára), a kedvenc ékszereként hordott pecsétgyűrűjének eredeti másolata lett.
Röviden tömören ennyit Páger Antalról, és magáról a díjról.
Most térjünk vissza magára az eseményre.
Május 14-én volt a 2023.-as évi Hagyományos Páger Antal díjátadó. Mi már egyébként előző nap lementünk, hogy rá tudjunk készülni a napra, az eseményre.
Az utazás előtt azon gondolkodtam, hogy berakjak-e egy-két példányt a könyvemből, hogy bárkinek tudjak adni, ha szeretnék.
Ugyanakkor azt sem szerettem volna, hogy az anyáról levegyem a fényt. Még jó, hogy vittem le a könyvemből, mert ha nem így tettem volna akkor a polgármester asszonynak sem tudtam volna adni. S akkor talán a makói könyvbemutató (ötlete) sem születhetett volna meg. Habár ehhez az a lehetőség is kellett, hogy az anya kapja meg a 2023-as évi Páger Antal díjat, és hogy mi (én és az apa) is elkísérjük őt erre a rendezvényre, illetve, hogy Farkas Éva Erzsébet polgármester asszony ilyen kedves legyen velem, mint amilyen ott volt… Szóval a díjátadó után mikor elköszöntünk…, egyszer csak váratlanul utánam szól, valahogy így: - "Szervezni fogok majd neked egy könyvbemutatót!" Csak pislogtam: ámultam, és bámultam, hogy Éva ilyenre vetemedett (egyébként a díjátadón megbeszéltük, hogy tegeződünk ezért hívom most már így). Egyébként a program, mint már említettem 2023. 05. 14-én egy közös ebéddel kezdődött a kuratóriumi tagokkal, és Évával. Majd a Páger Antal emléktáblájánál koszorúzással folytatódott (innentől kísérhették figyelemmel a díjátadót a nyilvánosság is), majd magával a díjátadóval, és egy beszélgetéssel záródott a rendezvény.Egyébként az anyának a 2023-as év díjeső volt: 

• - Páger Antal díj 
• - XIII. kerület díszpolgári cím
• - Friss Hús Afficate filmkritikai díj. 
• - stb…

 Büszke vagyok rá, ahogy mindig!
Ebből a találkozásból, eseményből is látszik, hogy milyen (más nagy dolgokat, makói könyvbemutató) is tud alkotni.
A következő számomra meghatározó program a győri könyvbemutató után volt, pontosabban november 28-án a:
9. Fogyatékosságtudományi Konferencia. Ami egy hatalmas élmény volt a számomra. A Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai Egyetemet, és magát a gyógypedagógiát is elég jól ismertem előtte is (révén, hogy régen én is sokat jártam hozzájuk), de a fogyatékosságtudománnyal már más (volt) a helyzet, mivel ismerek különböző fogyatékkal élő embert, illetve én is az vagyok, de magáról a tudományról elég keveset tudtam eddig az eseményig.
Nagyon jó volt hallgatni, ahogy elmondják, hogy honnan is származik ez a tudomány, mi a történelme, s milyen nagyszerű emberek voltak, vannak, akik komoly erőfeszítéseket tettek, tesznek azért, hogy nekünk jobb legyen…, valamint varázslatos volt hallgatni, látni az egyik leges legjobb barátnőmet,
 Bíró Dalmát, ahogy gondolkodik és beszél erről a témáról.
Érdekes volt látni, ahogy az emberek a saját szakterületükön mennyire közérdekű, és könnyen érthetően (nem KÉK-et jelenti) beszéltek az adott témáról. Egyébként, ahogy az összesről, úgy erről az eseményről is írtam már egy posztot az oldalon, ami szerintem jobban összefoglalja magát az eseményt, és annak menetét, illetve az élményeimet ezzel kapcsolatban, mint ez a poszt.
 Ennek a posztnak a linkjét szintén befogom tenni alulra.
Így ebben a posztban ezekről a témákról, gondolatokról nem szeretnék újból, és többet beszélni.
A hangsúly ebben a tartalomban az előbb említett, ezen programok által létrehozott további találkozásokon van, hiszen szerintem csak ezeken keresztül a találkozásokon lehet igazán fejleszteni a könyvemet, és fejlődni nekem is; jövőt építeni. Ilyen emberek voltak: 

• - Varga Márta
• - Everling Simon
• - Rokob Dávid
•  - Farkas Éva Erzsébet
• - Lengyel Móni
• - Laki Ildikó és - Dankánics Luca személye is.

S még sok-sok ilyen embert említhettem volna, akiknek a tudásuk erőt, és motiváltságot adtak a számomra. Ezzel az eseménnyel és ezzel a poszttal véget ér a 2023-as év évösszegzése. Remélem, hogy annak ellenére, hogy mindkét rész extra hosszúra sikeredett: érdekesnek találtátok, találjátok, és tetszett, tetszik nektek. Továbbá pedig abban is reménykedem, hogy ezekkel a posztokkal talán ti is vissza tudtatok egy kicsit emlékezni 2023-ra. 

9. Fogyatékosságtudományi Konferencia:

https://www.facebook.com/Kovi2222/posts/388426173691176?locale=hu_HU 

 A könyvem kisfilmje:

https://www.youtube.com/watch?v=wgLd5Y5P40s 

2023-as évi Páger Antal díjátadó:

https://www.youtube.com/watch?v=V6Ez6YaJNic&t=16s 

https://www.youtube.com/watch?v=cTs6Pny69UU&t=8s 

Soproni Széchenyi István Gimnázium Casino:

https://www.youtube.com/watch?v=3wU29pGBMNs&t=406s 

Előző rèsz:https://www.facebook.com/100075713902123/posts/429090106291449/?app=fbl 

Kedves Idelátógatók!

Tudom-tudom, hogy már (rég)véget ért az idei évi felvételi, és a vizsga időszak, nem így terveztem ennek a posztnak
(ezeknek a posztoknak) a megírását, de hát így alakult… Végeredményben az a lényeg, hogy mindenképpen szerettem volna a felvételi időszakról egy évfordulós, az első félévről, az első szorgalmi, és vizsga időszakról pedig egy élménybeszámolós posztot írni nektek! Szóval: El sem hiszem, hogy egy éve annak, hogy ugyanebben a cipőben álltam, mint amelyikbe most ti álltok…
Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek a jövőmmel, hova tovább…, aztán telt múlt az idő, egy kis segítséggel eldöntöttem, hogy mi az- az irány, ami nekem való… S Hipp-hopp el érkezett a (2023-as évi) felvételi időszak is... Egyre inkább sürgetett az idő, hogy ezt a bizonyos jelentkezést leadjam.
Ugyanakkor még mindig szorongtam, féltem, hogy mi lesz, ha ez lesz "életem" legrosszabb döntése, nem bíztam abban, hogy tényleg való nekem az egyetem. Akkor is így volt, amikor egy pályaorientációs szakember (Rigó Nikoletta) által kapott tesztek (illetve azoknak az eredményei), és a beszélgetés… teljes mértékben kimutatta (kimutatták), hogy a kommunikációs, illetve a szervezős, tervezős jellegű szakok a nekem valóak. Nem hittem abban, hogy többre vagyok hivatott…, pedig több olyan esemény is volt már az életemben (mint pl.: az érettségi és a könyvbemutatóm), amik ezt cáfolták… Mindig azt éreztem (a pozitívumok mellett), hogy én, (mint ilyen-olyan érintettségű valaki) nem vagyok érdemes ilyen-olyan dolgokra; szakember sem lehetek egy adott szakterületen. Ez az érzés igazán az első félév teljesítésével múlt el teljesen…
 Végül aztán megtettem "ezt a hatalmas nagy tettet" (felvételiztem a Milton Friedman Egyetem Közösségszervező szakára), és jöhetett a várakozás (ezt az érzést, ami a várakozás "nyújtotta a számomra nagyon utáltam). E közben persze zajlott az élet, történtek az események (amiket már oly sokszor leírtam, úgyhogy nem fogom még egyszer), s el is érkezett a felvételi eredmények kihirdetése is. Már előző nap este sem tudtam aludni, ahogy aznap is kerülgetett a szorongás, félelem, izgatottság okozta rosszullét.
Mivel ekkor még bennem volt a fentebb említett, zsigeri szorongás, bizonytalanság érzése, ezért, amikor kiderült, hogy felvettek a Milton Friedman Egyetem közösségszervező szakára, nem éreztem örömöt megnyugvást, csak dühöt és szomorúságot… Nem érdekes ez? Persze az is hozzátartozik ehhez, hogy eredetileg rituál tánc oktató/adatrögzítői szakember szerettem volna lenni… Ma azt gondolom, hogy bizonyos értelemben jó, hogy végül nem így történt… Ezen események megtörténte után már "csak" az egyetemre való szellemi-lelki-testi felkészülés maradt hátra (de erről megint csak készült már egy poszt).
Augusztusban, mikor nemsokára be kellett iratkozni az egyetemre még mindig hatalmas kétségeim, félelmeim, és bizonytalanság, voltak (volt) az egyetemistává válás kapcsán. Végül (mint ahogyan erről is sokszor szerezhettetek tudomást) beiratkoztam (s igazából, hivatalosan), szeptember 1-én elkezdtem az első félévemet. Az első félév érzelmi viszonyát tekintve hullámvölgyes volt. Habár már az egyetemista léttel való megbarátkozás nagyjából megtörtént, de ott volt az a kérdés, hogy mi a nyavaja az a közösségszervezés… Nem nagyon érdekeltek az első féléves tantárgyaim, és sokukról nem is tudtam, hogy-hogy a bánatba kapcsolódnak a szakomhoz… Aztán természetesen megpróbáltam ezeken a kérdéseken túl lendülni, de egy kicsit azért végig ott volt… Úgyhogy végül az első félév- első időszakában belemenekültem a győri könyvbemutató szervezésébe, hogy legalább méltó módon tudjam kifejezni a hálámat és a szeretetemet, a győri Gézengúz Alapítvány felé, de ahogy egyszer minden véget ér, vagy épp eljön, úgy jött el maga az esemény is, így már nem tudtam kibújni a tényleges aktív tanulás, vizsgára való készülés alól.
Az előbb említett győri könyvbemutató szervezést ne rossz dolognak, kibúvónak tartsátok, hiszen nem arról van szó, hogy ebben a(z) (szeptembertől-novemberig tartó) időszakban egyáltalán nem tanultam, csupán csak arról van szó, hogy egyáltalán nem annyit, mint amennyit amúgy lehetett volna…. Aztán november 28-ával el is kezdődött a vizsgaidőszak, és a kőkemény tanulás a vizsgákra. Megpróbáltam az "idő hátrányt" behozni, és éjt-nap alá tanultam, a tanárok által készített már összegyűjtött anyagokból megpróbáltam számomra érthető vázlatokat készíteni, amikhez pedig nem tudtam, azokhoz meg kértem másoktól, olvastam, és próbáltam felfogni, hogy mi is történik velem… Maguk a vizsgák olyanok voltak, mint az első szorgalmi időszak: hullámvasút, apály-aszály- szélcsend-nagy hullámokkal, stb.… Azonban a nagyrészük jól sikerült, és jó volt a vizsga élmény is velük kapcsolatban, azonban voltak olyanok is ami nem annyira volt sikerélmény. Mindenesetre egy-két dolgot megtanultam ezekből az élményekből, önmunkából: Az egyetemista lét, csak úgy működik, ha teljesen elkötelezed magad az egyetemnek (természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem élhetnél szociális életet, csupán azt, hogy mindig az egyetemet kell a1-es sorba sorolnod), ha kitartó vagy, ha türelmes vagy magaddal, és másokkal, ha elsajátítod a segítség kérés készségeit, meg "kell" tanulnod az önkontrolt, és szociális érzék sem árt. Ezek a készségek, elhatározások azért kellenek, hogy az egyetemista lét egyes szegmenseiben helyt tudj állni, és hogy kevesebb stressz érjen majd téged… A munkák, és a hobbik vizében evickélni, egyensúlyban lenni nagyon nehéz!
Ha dolgozol, vagy olyan hivatásod van, amit nem szeretnél feladni, elhanyagolni, akkor mind a két helyen "meg kell" felelned, bizonyítani "kell" különben a mérleg serpenyője valamelyik irányban elmozdulhat…
Már pedig hivatás, hobbi nélkül nem lehet egészséges a lelked sem… Meg fognak enni a szürke hétköznapok, ezért kellenek az embereknek olyan tevékenységek amikben ki tud úgymond kapcsolni, vagy legalábbis eltudja terelni egy kicsit a figyelmet az egyetemről, a dolgozatokról…, ha viszont nagyon ezekre a dolgokra koncentrálsz, akkor visszább hagyhat a teljesítményed, és akkor azért leszel szomorú, hogy nem tudsz, úgy teljesíteni az egyetemen, mint ahogyan azt te szeretnéd… Ráadásul a pihenés, és a különböző szociális élmények megszerzése miatt is fontos e kettő kiegyensúlyozottsága… A pihenés nagyon fontos a szellemi képességeid kimaxolásához.
Ezen egyensúly megtalálásához elengedhetetlen az önismeret, az önkontrol, a priorizáció képessége… Ha ez meg van akkor jöhetnek a következő lépések, a kitartás, és a türelem, hiszen e kettő összetevőjéből jön ki a kiegyensúlyozott tanulmányi teljesítmény. Ha kitartó vagy, és kitartóan tanulsz, teszed a dolgod…, akkor sokkal jobban, könnyebben meg tudod oldani a tanulmányi és egyéb módon szerzett nehézségeket, mint ha hamar feladnád. Ha hamar feladod, akkor minden oda veszett, nem…? DE! Mert akkor minden belefektetett energia odavész, és az szerintem idő pocsékolás… Ehhez a képesség megtartásához, viszont elengedhetetlen a türelem, önismeret, és a segítség kérés képessége is. Ha megtudod pontosan határozni a gyengeségeidet, és az erősségeidet, illetve a terhelhetőségedet, az egyes fejlődési korlátaidat, akkor jobban ki tudsz tűzni reális célokat is!
(Egyébként ezekről a dolgokról a könyvemben is írok, de az egyetem miatt is fontos, szerintem nem árt ezeket az "alapigazságokat" néha- néha átismételni…!) Ehhez az önismereti munkához, kitartáshoz kell bizony türelem, mert semmi nem megy rögtön, idő kell mindenre (igen még az épeknek is, de hát ez van)! És ha valami nem megy huszonegyedik próbálkozásra (repeticio est mater studiorum= ismétlés a tudás anyja) sem árt segítséget kérni (innen jön ennek a képességnek az elsajátításának szükségessége is), mert csak ezeknek a használatával fejlődhetsz építkezhetsz igazán az életben! Igen-igen az előbb említettek lehetnének klisék, és igen könnyebb leírni, mint megérteni, megfogadni, és csinálni….! S igen ezeket nekem is kell tanulnom még, de ahogy oly sok minden ezt is folyton folyvást tanulni kell, és igen én is mindig ezt teszem!
Még lehetne többet írni erről, s esetleg jobban kifejteni az egyetemi élményeimet, de mindennek van hatàra úgymond…! Remélem azok, akik most végeztek a középiskolában, és felvételiznek valahova egyetemre, azoknak sikerült a felvételi jelentkezésüket leadnia, azt is remélem, hogy jól fog menni az érettségi (higgyétek el nem ördöglakat, nem ezen fog múlni az életetek, és bizonyos értelembe véve a jövőtök sem, mert mindig lehet újból-újból próbálkozni…), és azt is, hogy az idei új felvételi rendszer kedvező lesz a számotokra!
Minden jót nektek! Nemsokára folytatom a poszt pótlásaimat, a 2024-es évi tervekkel…

Milton Friedman Egyetem